SZAVAKAT KAPÁLUNK MONDATNYI BARÁZDÁKBÓL
Találkoztam egy nővel 2.
Kiss Gábor utolsó frissítés: 12:23 GMT +2, 2013. május 16.Találkoztam egy nővel. Ez tett igazán férfivá, bár bevallom, hogy úgy érzem, sántít ez így, mert szeretném, ha férfinak lenni azt jelentené, hogy nem csak egyszer találkozom egy nővel.
Furcsa ez a kérdés, mert igazán sosem foglalkoztatott, mindig leragadtam annál a kérdésnél, hogy ki vagyok én? Bár most sem tudnám összefoglalni két mondatban erre a kérdésre a választ, ledöbbentett, hogy amikor meg kellett fogalmazni, hogy ki vagyok, akkor sosem az volt az első gondolatom, hogy férfi vagyok.
Holott meghatároz. És többféleképpen. Volt olyan időszak, amikor férfinak lenni azt jelentette, hogy hosszú hajam kell legyen. Volt olyan is, hogy úgy éreztem magam férfinak, ha szűk, kikopott, kék farmernadrágban jártam. Olyan is volt, hogy akkor éreztem magam férfinak, ha fekete ingben virítottam az egyetem épületének folyosóján. Mind külsőségek, amelyek változnak, elmúlnak, jelentéktelenné válnak.
Találkoztam egy nővel. Ez tett igazán férfivá, bár bevallom, hogy úgy érzem, sántít ez így, mert szeretném, ha férfinak lenni azt jelentené, hogy nem csak egyszer találkozom egy nővel.
Két találkozás, ami meghatározott, és meghatároz, akár férfiasságomban is:
Találkozás 1. Találkoztam egy nővel. Egy üveg rosé borral flangált fel-alá egy tábor területén. Kolléga, ismerkedés, borozgatás, beszélgetés. Nem volt egy szép este, persze saját magamnak okoztam. Másnap leültünk a korlátra egy-egy kávéval a kezünkben, és órák hosszat beszélgettünk, mintha nem is múlna az idő, nem kellene csomagolni, vonatot elérni, korgó gyomorral foglalkozni. Hetek múltán, egyik éjjel két órakor csörren a telefon (oh, irgalom atyja, ne hagyj el!). Sok éjjel következett, amikor örömteli sóhajjal vettem fel a telefont. Mindig azt hazudtam, hogy nem költött fel. Írtam neki hosszabb és rövidebb leveleket, beszélgettem vele órák hosszat telefonon és élőben, boroztunk és sétáltunk.
Egyik éjszaka megcsókoltam. Férfinak éreztem magam, és úgy éreztem, hogy a mennyország is valami hasonló lehet, egy szűk szoba, benne egy ágy, és fekszünk benne boldogan, gondtalanul, nem félve attól, hogy másnap be kell menni dolgozni, vagy el kell érni a másik városba átszállító buszt, csak érezni magam mellett a nőt, aki úgy volt tökéletes, ahogy ott feküdt mellettem. A mennyország határán azonban sikerült elcsúszni, nem megteremteni azt a biztonságot, ami mellettem tarthatta volna. Megismertem egy nőt. Szervusz kölyök - mondaná mosolyogva, én meg tettetett idegességgel, hogy kölyöknek nevezett, újra megcsókolnám annak emlékére, hogy egy pillanatig az enyém volt. Megismertem egy nőt. Megismert egy nő. Elveszítettem.
Találkozás 2. Találkoztam egy nővel. Nem egy nagy love story, még csak nem is egy west side story, amit érdemes lenne hallgatni. Úgy lettem általa valaki, hogy a mondatok értelmet nyertek rajta keresztül. Csak ültem vele szemben, néha úgy éreztem, hogy talán az enyém lehetne, akár csak egy pillanatra is, mást nem is akarok, és azokat a szavakat neki kapáltam mondatnyi barázdákból, hogy újabb szöveggé tudjam összekovácsolni.
Nem múzsa, mert nem lehet az, mondtam magamnak hazafelé ballagva egy-egy irodai nap után, csak afféle életértelem, vagy mi a szösz. S meghökkenve álltam egy hideg éjszakán a fagyos földet nézve, hogy íme, van értelme az életemnek. Megijesztett, és elfutottam, és maradt csak a felismerés tetthelye, egy park melletti sötét utca, ahol értelmet nyert az életem. Nincs ebben semmi romantika, meg a történet többi részében sem, mert mitől lenne romantikus egy rendetlen irodahelyiség, mitől lenne romantikus egy műtét utáni fájdalmas munkanap, vagy mitől lenne romantikus egy ugyancsak műtét következtében kényelmetlen utazás? Mitől lenne romantikus egy hallgatástól kínos reggeli, vagy egy fáradtságtól terhes éjszaka?
Nincs se önmarcangolás, se befejezés, nincs még egy mondat a végén, hogy elvesztettem. Ami nem volt az enyém, azt nem is veszíthetem el, vibrál a képernyőmön az egyik tanárom visszajelzése. Az enyém volt? Nem tudom. Ennek következtében azt sem tudom, hogy elveszítettem, vagy sem. Nem is számít, és még egyszer mondom, nincs ebben semmi romantika, csak valami számomra is érthetetlen érzés, hogy találkoztam egy nővel, és szeretem.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!