2017. június 23. péntekZoltán
19°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
kissgabor.transindex.ro

SZAVAKAT KAPÁLUNK MONDATNYI BARÁZDÁKBÓL

A pad története

utolsó frissítés: 20:23 GMT +2, 2013. július 27.

Helyszín: lényegtelen az ország, a város, kellék csak egy pad. Ezen ül két fiatal, nemük szerint egy férfi és egy nő. Nőnek az ölében egy képzeletbeli laptop, képzeletbeli fényképet tölt fel egy képzeletbeli oldalra, képzeletbeli szöveggel.

- Francba!
- Mi történt?
- Megcsapott az illatod.
- Tessék?
- Megcsapott az illatod!
- Sakkor mi?
- Kerülni foglak.
- Miért?
- Mert nem akarok drámát.
- Milyen drámát?
- Hát, ha beléd szeretnék, akkor dráma lesz.
- Mit csinálsz?
- Beléd szeretnék.
- Szeretnél?
- Nem. Ezt mondja minden keserű tapasztalatom, meg a tavaly ilyenkori történet.
- S akkor mi lesz?
- Beléd fogok szeretni.
- Ne hülyéskedj!
- Nem hülyéskedek. Tudom! És te el fogsz menni, és egyedül fogom az életem élni ezen a padon.
- Ittál?
- Dehogy. És írni fogok, és ki fogom írni magamból a csalódásomat.
- A nevem benne lesz?
- Nem.
- Akkor írjad. De nem örülök neki. Mint ahogy annak se, hogy belém szeretsz.
- De nem tehetek róla!
- Kelj fel a padról!
- Nem tudok. Te sem tudsz még.
- De én el fogom hagyni ezt a padot, és nem biztos, hogy valaha is visszajövök.
- Tudom.
- Akkor állj fel te hamarabb, menj el.
- Szomorú leszel.
- Talán. Nem tudom.
- De ha innen felállok, akkor kilépek az életedből.
- Dehogy lépsz, lesznek más padok, nagyobbak, ahol egymás közelében leszünk.
- Egymás mellett?
- Nem, egymás közelében.

a szerző felvétele



A nő elkezdi összeszedni a padra szépen egymás mellé helyezett cigicsikkeket, a férfi kezébe adja, hosszasan ránéz.

- Most el fogok menni.
- Már?
- Igen.
- De még csak időm sem volt beléd szeretni.
- Ez van.

A nő feláll. Eltűnik a ködben. A férfi csak néz utána, majd amikor már a kontúrjai sem látszanak, akkor lassan feláll, fejvesztve kezdi keresni.

- Nem mehetsz el még!
- De igen (távoli hang, alig kivehetően, az irány: mindenünnen)
- De hiszen el sem mondtam, hogy hiányozni fogsz!
- Késő bánat.
- És azt sem mondtam el, hogy szeretlek!
- De azt mondtad, hogy fogsz.
- De ez nem elég. Mert nem tudom, hogy mit válaszoltál volna. Szeretsz?
- Ezt azelőtt kellett volna megkérdezd, mielőtt elmegyek.
- De én most is kereslek, hol vagy?
- Már nem vagyok, de még találkozunk.
- Itt, a padon?
- Nem. Ez a pad már csak a tiéd.
- De nem akarom, hogy csak az enyém legyen, osszuk meg, legyen közös, ezt két személyre tervezték!
- Találkozunk más padokon (elhaló hang, lassan csak a visszhang marad)
- Ne menj el, még nem vagyok rá kész! Ne menj el! (visszhangzik)
- Nem akarom, hogy elmenj, nem akarom, hogy csak az enyém legyen a pad, és nem akarom, hogy csak későn tudd meg, hogy szeretlek. Nem akarok megint elkésni, csalódni, kiírni magamból, nem akarom, hogy más padokon találkozzunk.

A férfi ül a padon, telnek a napok, gyorsan peregnek, megnő a szakálla. Ősz haja lesz, bőre ráncos, amikor a ködből előjön a nő.

- Még mindig vársz rám?
- Igen, mert ez a pad a kettőnkké.
- Én már találtam más padokat.
- Megtaláltad a helyed?
- Nem.
- Ülj le.
- Nem tehetem, nem az én helyem.
- De én neked tartottam fenn. Szeretném, ha mind a ketten itt ülnénk, megfiatalodnánk, és visszaforgatnánk ezt a filmet.
- Te is tudod, hogy nem lehet.
- Én hiszek benne.
- Hogy tudsz hinni még mindig?
- Nem tudom, nem is akarom tudni, én eddig is csak azt tudtam, hogy egyszer még ellátogatsz ehhez a padhoz. Azt már csak remélem, hogy még egyszer leülsz ide mellém, előveszed azt a képzeletbeli számítógépet, és képzeletbeli fényképeket fogsz feltölteni képzeletbeli szövegekkel. És azt is csak remélni tudom, hogy itt maradsz, és nem tűnsz el újból a ködben.
- El fogok menni.
- És akkor mi lesz velem?
- Nem tudom. Én csak eljöttem hozzád, mert reméltem, hogy még itt vagy, és elbúcsúzhatok.
- Hát így végződik? Elmész?
- Igen.
- És ha én is elmegyek, akkor mi lesz a paddal?
- Nem tudom, nem az én felelősségem.
- Az enyém, de veled akartam megosztani a felelősséget. És amíg távol voltál, addig vigyáztam rá, testemmel védtem eső, hó, szélvihar ellen.
- Tudom. Láttam. A közelben voltam.

Nő elfordul. A ködöt nézi. Férfi csak bámulja, majd mintha megmozdulna. Nő újból a köd felé indul, mielőtt eltűnne visszanéz a férfire, majd a padra. Köszönés nélkül belép a ködbe. Férfi nézi, majd feláll, hosszasan nézi a padot, és eltűnik a ködben. Függöny. Függöny fel. Pad üresen, reccsen egyet, majd kettétörik. Függöny le.