HÁT KIRE? HÁT SENKIRE
Egy buletin nem csinál meleget
Kiss Gábor utolsó frissítés: 10:30 GMT +2, 2012. június 14.Maguk interjút akarnak, ugye? A kampányról, mert arról akarnak. No, szóval voltak a gyújtóval, a mellénnyel, meg a golyóstollal, de aztán jött valami magas ember, szép, ápolt szakálla volt, kezet fogott, és megkínált egy cigarettával.
de ettől még nem vagyok hajléktalan. Hát úgy nézek én ki?
Na, de adtak valami mellényt, amit aztán elloptak, és akkor kértem újat. Aztán adtak valami írószert is, de azzal nem sokat tudtam kezdeni, mert annyi van belőle, hogy eladni nem lehet, úgyhogy azt eldobtam. Aztán hoztak ételt is, de azok nem kampányoltak, kérem szépen, mert azok rendes emberek voltak, valami káritászosok, és nem kellett fogadkozzak nekik, hogy rájuk szavazok, csak imádkozni kellett velük.
Az nem volt baj, fiatal koromban is imádkoztam néha, amikor a szüleim elvittek templomba, csak aztán megtiltották az iskolában, azt mondták, hogy az állam nem engedi, meg hogy az bűn. Pedig olyan szépen mondtuk kórusban a Miatyánkot, meg az Üdvözlégyet meg ebédnél a Jövéljézust, és este néha azt is mondtuk, hogy énistenemjóistenemlecsukódikmáraszemem. A pap bácsi mást mondott, azt mondta, hogy az állam a bűnös, és imádkozzunk érte, hogy többet ne legyen ilyen állam. Ezt sose értettem, de ezért lettem fizikus. Látják, hogy hova kerültem? Kicsit egyetértek a pap bácsival, az állam a bűnös, mert a tanári fizetésemből még lakásra se tellett.
Maguk interjút akarnak, ugye? Na, én adok.
A kampányról, mert arról akarnak. Adja ide azt a mikrofont, tartom én, ne kínlódjon maga. Így jó? Közelebb? No, szóval voltak a gyújtóval, a mellénnyel, meg a golyóstollal, de aztán jött valami magas ember, szép, ápolt szakálla volt, az is jött, kezet fogott, és megkínált egy cigarettával. Az jól esett, egy egész szál cigarettát már rég nem szívtam el, s ez az a jó fajta volt, amit a kommunizmusban még nem lehetett kapni, csak külföldi segélycsomagban volt, olyat néha láttam a postán. Mert én akkor szívtam utoljára el egy egész szálat, amikor még kommunizmus volt. Akkor is jól esett, csak utána elhagyott az asszony, azt mondta, hogy megy külföldre, Olaszba, vagy hova, mert ott van valami férfi, aki neki sok pénzt ad, ha táncol neki az asztalon.
S akkor az a szakállas beszélgetett velem, és azt mondta, hogy próbál lakást szerezni, meg küld valami ruhákat, de megvolt már az két hete és azóta sem küldött, pedig hallom, hogy megválasztották polgármesternek. Jött egy másik is, azt mondta, hogy ő is polgármester akar lenni, az nem lett az, de az már nem is fogott velem kezet. De az alacsony volt, és nem volt szimpatikus, szakálla sem volt. Cigarettát ez is adott, kettőt is, mert még kértem egyet, hogy tudjam megkínálni a lakótársamat, Dzsonnit. Tudják, Dzsonni jó ember, néha, amikor nem bír magával, megver, de utána mindig bocsánatot kér. Áldott jó ember, úgy tud sajnálkozni, olyan szépen kér bocsánatot, hogy legközelebb is hagyom, hogy megverjen. És ez adott Dzsonninak is.
Na, aztán jött a harmadik, de az kezet se fogott, és még csak nem is cigarettázott, úgyhogy nem is volt, amivel megkínáljon. Csak jött és beszélt. De nem beszélt sokat, elment hamar, csak meglátogatott és ígért ő is lakást. Meg munkát. Ennyit értettem, a többit nem, mert gyorsan beszélt. De nekem ne adjanak munkát, anélkül is megvagyunk mi itt Dzsonnival.
Aztán megint jöttek azok a káritászosok,
akik nem kérték, hogy rájuk szavazzak, pedig én rájuk akartam szavazni, és hoztak pokrócot, meg ennivalót, sőt még egy szép, piros esernyőt is kaptam, azóta is megvan, itt ni, látják? Ugye szép? Na, ezt ők hozták, azóta nem ázunk annyit Dzsonnival.
Mit kérdett? Hogy kire szavaztam? Hát kire? Hát senkire. Ahhoz kéne buletin is. Az meg nekem nincs, mert a tavaly télen fáztunk Dzsonnival nagyon, és tűzre tettük. Olyan szépen égett, csak éppen meleget nem csinált. Tudják, mint a közmondásban, hogy egy fecske nem csinál tavaszt. Na. Egy buletin se csinál meleget.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!