2017. június 23. péntekZoltán
19°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
kissgabor.transindex.ro

IGAZ TÖRTÉNET ALAPJÁN

A biztatásba beletört hegedű

utolsó frissítés: 12:36 GMT +2, 2012. július 5.

Amikor Kolozsvár városába érkezett, elővette a hegedűjét, megállt a Főtéren és olyan gyönyörűen húzta a muzsikát, hogy csak úgy potyogtak a banisok a kalapjába, sőt, még néhány jól irányzott gumibotütést is kapott biztatásképpen a zeneszerető csendőröktől.

Kicsi Jóska, aki köztudottan hegedült, egyszer csak elindult az utcán. Se szó, se beszéd, felkelt az ágyból és mezítláb kezdett járni az aszfaltozott járdán. Kicsi Jóska sose viccelt. Nem is tehette, hiszen köztudottan hegedült. Ennek tudatában a járó-kelők is megijedtek egy kicsit, hogy vajon mi lelhette Kicsi Jóskát. Néhány perc fel-alá járkálás után fogta magát, visszament a szobájába, hóna alá csapta a hegedűjét,


tokostól, vonóstól és nekiment a nagyvilágnak.

Amikor Kolozsvár városába érkezett, elővette a hegedűjét, megállt a Főtéren és olyan gyönyörűen húzta a muzsikát, hogy csak úgy potyogtak a banisok a kalapjába, sőt, még néhány jól irányzott gumibotütést is kapott biztatásképpen a zeneszerető csendőröktől, akik pénz hiányában így jutalmazták Kicsi Jóskát.

Kicsi Jóska erre még szebben húzta a muzsikát, mire a csendőrséghez a rendőrök is csatlakoztak, és egyre jobban biztatták, húzzad cigány, húzzad, majd mi táncoltatunk is mellé téged. Na de ekkor történt a nagy tragédia, mert az egyik rendőr véletlenül rosszul célzott a gumibottal, és egy kézre irányzott biztatás helyett bizony a hegedűt paskolta meg. Kicsi Jóska néhány pillanatra megdermedt, majd az egyik buzdítástól (mert a rendőrök, akik Jóska háta mögött álltak nem vették észre a tragédiát) térdre esett, szemeit az égre emelte és keservesen üvölteni kezdett.


A rendőrök és csendőrök ijedten néztek egymásra

és, hogy Kicsi Jóska nehogy még jobban tönkretegye a hegedűjét nagy fájdalmában, gyorsan lefogták és megbilincselték. Sőt, olyan jóindulatúak voltak, hogy betuszkolták a kocsijukba, és meghívták magukhoz a rendőrőrsre, hogy pihenne már náluk meg, hiszen az ő hibájukból történt a szerencsétlen baleset. Na persze teát, vagy kávét nem tudnak nekik adni, mert a minisztériumban bizony úgy döntöttek, hogy a költségvetésüket csökkentik néhány százalékkal, és éppen a kávé és tea-alapot vették el tőlük, azóta csak benzint kapnak.

Azzal viszont nem akarják megkínálni Kicsi Jóskát, nem azért, mert talán nem szeretné, hanem az ő állapotában talán nem innivalónak használná, hanem veszélyesebb tettre folyamodna, azt meg ezek után nem tudnák megbocsátani maguknak. Na meg a gumibotokat is meghagyták, mert hát ezek nélkül nehéz lenne a Kicsi Jóska-féle muzsikusokat biztatni, márpedig ők azt mindig nagyon szerették és tüntettek is, amikor törvénybe akarták foglalni azok a muzsikához abszolút nem értő politikusok, hogy tilos a gumibotot a zenészek jókedvének serkentésére használni.



Kicsi Jóska összetörve sétált be a rendőrőrsre,


ahol tisztelettudóan válaszolgatott az őt mindenképpen vigasztalni akaró rendőrök kérdéseire, hogy hol született, meg mikor, meg hol lakik, meg miért van itt és, hogy hol tanult meg ilyen szépen hegedülni. Kicsi Jóska az utolsó kérdésnél nagyot sóhajtott, és saját költésű balladába kezdett, amelyben eldanolta, hogy az öreg Nagy Jóskától tanulta a mesterséget, aki halála előtt még a hegedűjét is rá hagyta, Kicsi Jóskára, és nem Középső Jóskára, aki szintén a Nagy Jóska tanítványa volt. Na de Kicsi Jóska oly keservesen danolt, hogy a rendőrök bizony sírva fakadtak és szépen lefektették, s még biztatták is nagy lelkesen, hogy aludjon csak egyet, nem túl kényelmes az ágy, de jót tesz, ha lepihen egy kicsit.

Kicsi Jóska annyi biztatást kapott, hogy bizony el is aludt nagy hamarjában, s álmában újra otthon volt, és a Nagy Jóskát hallgatta muzsikálni, aki legalább olyan köztudottan hegedült, mint ő. A rendőrök pedig nagy sajnálkozva elhatározták, hogy márpedig ők úgy fognak a kicsi Jóska álmára vigyázni, ahogy még soha senki, a hálószoba ajtaját kulcsra zárták és őrt állítottak a szoba elé, hogy mindenképpen figyelje Kicsi Jóskát, és ha véletlenül megébredne, biztassa még, hogy aludjon csak nyugodtan tovább.


Kicsi Jóska három napig élvezte a rendőrök vendégszeretetét.

Ekkor azonban már úgy vágyódott a saját ágya után, hogy nem maradhatott tovább. A rendőrök, akik igen sajnálták, és igen helyeselték, hogy haza akar menni, biztatták is lelkesen, hogy menjen csak, hiszen otthon minden jóra fordul majd. Kicsi Jóska a sok szeretettől megindulva, sírva hagyta el a rendőrőrsöt, és újabb, szófordulatokban gazdag, saját költésű balladában mondta el, hogy mennyire hálás azért a vendégszeretetért és a sok jó szóért, amit ezektől az áldott jó lelkű rendőröktől kapott.

A rendőrök mind az ajtóban álltak, amikor Kicsi Jóska, a rendőrök szeretetétől és véget nem érő biztatásától összegörnyedve elhagyta az épületet, és utána kiáltottak, hogy nyugodtan jöjjön ezután is, ők szeretettel várják, a jó szóval legközelebb se fukarkodnak.

Kicsi Jóska másnap délután hazaért. Se szó, se beszéd, bebújt az ágyába, elővette törött hegedűjét, amit a rendőrök, minden jóakaratuk ellenére sem tudtak megjavítani, magához szorította és elaludt.

Csak legendák terjengnek arról, hogy Kicsi Jóskával mi történt. Egyesek vélni tudják, hogy megjavította a hegedűjét és más városokban muzsikált, és csakis rendőröknek. Mások azt állítják, hogy a hegyekbe ment és megházasodott, elvette egy kecskepásztor lányát. No meg a kecskéit. A szomszédja, akit még a televízió is megszólaltatott, úgy tudja, hogy Kicsi Jóska külföldre ment, és egy vendéglőben hegedül, és igencsak jól keres. Az utolsó biztos információ azonban az, hogy Kicsi Jóska, aki köztudottan hegedült, hegedűjét tokostól, vonóstól a hóna alá csapta, kikelt az ágyából, és nekiment a nagyvilágnak.