KIKÍVÁNKOZNAK BELŐLEM ÜNNEPI ÉRZÜLETEK
Beszéd március 15-i megemlékezésre, kezdő rétoroknak
Kiss Gábor utolsó frissítés: 12:18 GMT +2, 2013. március 19.Ezek a költői gondolatok kikívánkoztak belőlem, azért, mert látom azt, hogy nem csak a természetben zord az idő e március 15-én.
Felvezetés: Ünnepi érzületemet, imádságos gondolatomat, engedjétek meg, hogy egy költői érzülettel kezdjem.
Szavalat: Ameddig piros lesz a vér, Ameddig fehér lesz a hó, Amíg zöldell a rét füve, Lesz jel, eszünkbe juttató. Hogy hitünk hol van, hol hazánk, Hogy hova, kihez tartozunk, S kié a föld, hol elsüllyed A koporsónk, ha meghalunk. Hogy az életünk sivatag, Hogy vérbe mártott kép a táj, S a testnek a letépett tag. Utána sír, utána fáj. Ameddig piros lesz a vér, Ameddig fehér lesz a hó, Amíg zöldell a rét füve, Míg lesz magyar szív, dobbanó: A keblünkről letilthatják, Letéphetik a három színt, Keblünkről beljebb vándorol, Befogadják a szíveink. E három szín után fog szívünk Sikoltva égni, vérzeni, Ki mindenünnen leszaggatta. Jöjjön és onnan tépje ki! (Márai Sándor: Három szín)
Verselemzés: Ezek a költői gondolatok kikívánkoztak belőlem, azért, mert látom azt, hogy nem csak a természetben zord az idő e március 15-én, hanem sokszor a légkörben is ott vannak a megfélemlítő eszmék, ott vannak a gyűlöletet keltő gondolatok. Mert vannak olyan lelkületek, ahol ott van a gerendának súlya, de kezdik a szálkát piszkálgatni, zászlóügyekkel, különböző vádakkal azért, hogy a tehernyi, gerendányi súlyokat eltereljék az életnek mindennapi problémáiról.
Itt a lelkiismeretnek, a szabadságnak földjén kötelességünk 165 év távlatából is felemelnünk a szavunkat. A szabadságért áldozatot kell hozni, úgy, ahogy hozták a mi elődeink, akik nem féltették a testüket, hanem bátran kiálltak azért, hogy világosság legyen, és amit fülbe súgva hallottak, ha kellett, kimentek a nemzeti múzeumnak lépcsőjére is, és a magasságból hirdették azt, ami a szívükben volt.
Szabadon elmondott gondolatok: A szabadság közel van, csak be kell fogadni, mert a szabadság nem eszme, elmélet, törvényparagrafus, hanem élőerő. A szabadság független életmód idegen hatalmaktól. Az ember szabadsága csak ott valósul meg, ahol helyreáll az a viszony, amit megzavartak gonosz hatalmak, ránk nehezítve gerendányi súlyokat, piszkálva szálkányi életünket.
Hogy népünk életében hányszor volt megzavarva ez a viszony, nem akarok rá kitérni. Csak akkor leszünk szabadok, amikor helyreáll az a viszony, ami megromlott. Megálltunk emlékezni, múltat idézni. A modern idő vándorainak a modern idő hajnalán meg kell tanulniuk, hogy amikor életük zsákutcáiban ténferegnek, álljanak meg, és keressék az ősszabadságukat. De hol van az Ősszabadságuk? Ahol az ember eljut arra a magaslatra, ahol mindenki megtanul egy lépést visszalépni a magaslatról. Ha megtanulunk egy lépést tenni visszafelé, akkor nem kell zászlót bontani, kardot fogni, a szabadság vágyát vérbe fojtani, vagy malomköveket hajigálni, mert ott már nem az ember dominál, hanem a lélek, a szabadság lelke. Csak a szabadság lelkülete képes a gonosz erőket érvényteleníteni, mert a szabadság felhatalmaz erre bennünket!
Mindezeket tisztázva ünnepi érzületünk magaslatán, az ünnepi üzenet, amely mindannyiunk érzülete kell legyen ezen a szent napon, nem lehet más, mint félelem nélkül haladni az idő bajain és a vértelen, sápadt, vagy éppen pántlika-piros vérrel áztatott füvű történelmi változásokon keresztül, sem baloldali, sem jobboldali támadásokat nem véve figyelembe.
Befejezés: Örvendetes, hogy sokaknak ott van a kebelükön a három szín. De ott legyen, ott legyen a szívünkben! Régen ezt letiltották, és letépték, de hiszem azt, hogy azért a szívben ott volt, és ünnepelni tudtunk szívben, igaz lélekben, igazságban, fejet hajtva március tizenötödikéken, augusztus huszadikákon, október hatodikákon is.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!